belgiumi kalandok

2016.jún.19.
Írta: Füstös Barbara Szólj hozzá!

Amikor büszke lehet a magyar...!

A hétköznapokat színesítik a foci meccsek, melynek nem gondoltam volna, hogy fogok még örülni. Valójában nem szeretem a focit nézni és valahol mindig is irigy voltam arra, hogy rengeteg pénzt kapnak és nincs eredmény, míg más sportágakban sokkal jobban teljesítünk és még se annyira elismert vagy támogatott. Na de igen csak nagy eredmény, hogy 44 év után újra beszélhetünk magyar fociról! Remélem mindenki követi otthon, mert még én is megnézem a meccseket és tiszta szívemből drukkolok a fiainknak. Hatalmas nagy gratuláció nekik innen is és komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy büszke leszek még erre ennyire, hogy magyar vagyok. Sokszor szégyellem honnan jövök, mert annyira el van maradva országunk, annyi minden negatív otthon (persze sehol se tökéletes, de...) s nem véletlen, hogy maradnék itt. De kirázott a hideg, mikor az első meccsünket megnyertük! Már az is nagy teljesítmény volt, hogy kijutottunk az Európa bajnokságra. Majd mindenkinek meglepetés volt, hogy gyönyörű játékkal nyitottunk és szépen játszva nyertünk illetve hoztunk döntetlent is. Büszke vagyok a magyarokra! Annak ellenére, hogy utáltam a focit, izgatottam ültem végig (!!!) 90+ percet :) ! Remélem csoport elsők maradunk, s ha Belgium csoport második lesz, akkor egymás ellen játszunk. Így jó meccs kerekednek, abban biztos vagyok.

13432141_283482915333497_7891021540564659223_n.jpg

Az Izlandok elleni meccset kollégáimmal együtt néztük és örömmel töltötte el szívemet, mikor velem együtt örültek a magyar gólnak! S még egy jó pont a foci eb-nek (bár minden más sportágnak is), hogy ilyen összekovácsoló szerepe is van./visszaszámlálás az olimpiáig!/ Magyarok ezrei ünnepelnek együtt mindenhol. Franciaországban, Magyarországon, Belgiumban pedig tiszteletbeli magyarokat avattam. :D

img_20160613_203954.jpg

A képen a belgiumi barátnőmmel a meccs előtt vagyunk még. Nem gondoltam volna, hogy idekint is lesznek igazi barátaim. Haverokat mindenhol találni,s mikor kijöttem izgultam, s kicsit féltem is, hogy egyedül leszek. De nem kevés barátra leltem és megtaláltam a helyemet is. Jól érzem magam továbbra is és szomorú leszek, amikor el kell menjek majd innen, de nem is kérdés, hogy visszalátogatok. ;D Szülinapi ajándékaim között rengeteg piros-sárga-fekete drukker kelléket kaptam, melyek szobámat díszítik.

A hetet rengeteg munkával és bulival töltöttük, s azt hiszem, ha nem lennék itt nem kovácsolódott volna össze ennyire a társaság sem. Ismerik már jól a magyar stílust :D Tudják ha buliról van szó kihez kell fordulni ;D ezt persze a vizsgák után meg is érdemlem. Ha bár kicsit szomorú vagyok, mert a gyakornokok végeztek, s tegnap elköszönt legkedvesebb barátnőm is :( bár tudom, hogy visszajön majd 1-2 napra néha néha, de az nem ugyan az. Az önkéntes munkát így egyedül kell elvégezzem, ami néha unalmas így :( de szerencsére sok csoport lesz és élet a cégnél :) Úgy hogy minden megy tovább.

gopr3107.JPG

És akkor ezzel zárom is soraimat. Készülök a nemzetközi táborra és a jövő hétvégére, mert legkedvesebb barátnőim jönnek meglátogatni 4 napra <3 alig várom !!! xxx

Címkék: sport, football, outsider

megkésve

Jó ideje már, hogy nem írtam: vizsgaidőszak, főszezon, kedvtelenség.

Az otthoni vizsgák nem kis terhet tettek a vállamra és nyomtak el az elmúlt hetekben. Munka, fárasztó napok után haza térve este hajnalba nyúló tanulás sokszor rossz kedvvel töltött el, s mind emellett a holland nyelvtanulást sem szabadott hanyagolni. Teljesen kimerültem, s nem egyszer gondoltam azt, hogy feladom és nem fog sikerülni ez a vizsgaidőszak innen a távolból. Ám minden jól alakult és a rengeteg tanulás és nem alvás meghozta gyümölcsét. Május végén levizsgáztam, s sikeresen zártam a félévemet a Testnevelési Egyetemen. Nem vagyok izgulós típus, de haza fele a repülőn nem tudtam, hogy a vizsgáktól vagy a repüléstől van hányingerem. Majd haza térve kicsi országomba sikeresen vettem az akadályokat és végre nem a tanulás hanem a bulizás miatt nem aludtam. :D

Nagyon jó volt kicsit haza menni, 4 hónap után túrórudit enni és egy finom pálinkát inni! Mintha el se mentem volna, ugyanott folytattuk barátaimmal a beszélgetést, mintha tegnap láttuk volna egymást. Így meg nem bánva és remek emlékekkel gazdagodva tértem vissza Belgiumba, ahol szintén nem állt meg az élet és szokásos csütörtök esti póker estébe csöppentem haza, másnap pedig várt a munka ismét. Ezúttal azonban valami különleges, valami igazán testhez álló feladattal bíztak meg.A júliusi nemzetközi tábor vezetői jöttek el Csehországból, Horvátországból, Törökországból, Olaszországból, Németországból és Magyarországról. Három napot töltöttünk együtt, s én képviselhettem Belgiumot és vezethettem a tábort, habár előtte a szervezés az nem az én részem volt, ellentétben a júliusi 10 napos táborral. Ott már szinte egyedül leszek és a programok is szinte saját magam szervezése lesz. Érdekes, amikor különböző országokból gyűlnek össze emberek és jobban megismerjük egymást. Az olasz mentalitást és effektálást sose fogom megunni, míg a lekváros sajtos kenyeret sem. :D Van akinek a banán+nutella kombó a mindennapi van akinek a spagetti sajt nélkül ízlik. Ahány ház annyi szokás. A hosszú hetet lezárva állíthatom,hogy mindenki örömmel fog visszatérni s izgatottan várják a nyár közepét. :)

gopr2871.JPG

Most pedig visszatérve a 'szürke' hétköznapokba, bulikkal ötvözve a szüli(hó)napot. :D Illetve megkezdődött a nyári felkészülés is, így nem kevés edzéssel töltöm ismét a szabadidőmet. A jövőbe nyúló tervek is gyarapodtak. Jelenleg nem tartom kizártnak, hogy MSC szakra is Belgiumba jelentkezzek. Aztán persze majd kiderül, hogy alakul az életem és a sors, de egy ideig még biztosan olvashatjátok bejegyzéseimet, amiket most már nem fogok hanyagolni! :D

 

best day of my life


Az elmúlt két napban Antwerpen mellett, Morstelben szerveztünk sportnapot iskolások számára. A két nap alatt 700 gyermek jött el, 31 különböző osztályból.
Csodálatos két nap volt, mind nekünk animátoroknak, mind a gyerekeknek azt hiszem. :) Tökéletes időjárás volt, meglepő de eső nélkül. Sosem gondoltam volna,
hogy azt kell majd megállapítsam, hogy az animátoroknak is korán kell néha kelniük, ugyanis lehet, hogy a 'munka' csak 10.00-kor kezdődik, de a bepakolás, felkészülés,kipakolás, utazás igen csak sok időt igénybe vesz.
Természetesen most sem volt ez másképp, nem úsztuk meg a hajnali 5.15-s kelést. Aztán, amikor a rengeteg tanuló megérkezett már egy pillanatig sem bántam, s már biztos voltam abban, hogy
megérte felkelni, s látni az örömöt az arcukon. Mondanom sem kell szerintem, hogy 750 új szerelmem lett, akiket én is taníthattam, lefoglalhattam fél-fél órára tánccal, kézilabdával, biatlonnal vagy hokival éppen.
'legjobb nap az életemben' mondja a dal. Ha 160-szor nem hallottuk a 48 óra alatt akkor egyszer sem. Fülbe mászó dallam, de imádom. Már csak azért is mert , amikor nap végén a munka gyümölcse és a felhőtlen vidámság tükröződik vissza...
Leírhatatlan dolog, hogy 350-450 fiú-lány táncol veled egy zenére, ugyanabban a ritmusban. :') a legjobb része volt a napomnak!

https://www.youtube.com/watch?v=Y66j_BUCBMY

gopr0826.JPG
Ámde, holland tudásom még igen csak hiányos, ami persze hamar ki is derült, de a gyermekek a legjobb tanítók. Végtelen türelemmel és lelkesedéssel képesek magyarázni és mutogatni, hogy mi micsoda.
Sokat kell még tanulnom, de jó úton haladok, s bár a memóriám végesnek látszik olykor, nem adom fel, s állok a nagy kihívás elé. :D Napról napra új szavak, mondatok, kifejezések, s elröppen az idő és már észre sem veszem, hogy ami a legelején döcögősen ment, ma már automatikus.
Kezdve a kisebb, alap dolgokkal (köszönöm, szívesen, viszlát, jó étvágyat), melyekről sosem gondoltam volna, hogy tudni fogom kiejteni egyáltalán, nem hogy leírni. :D S így hétről hétre bővül a szókincs, fel se tűnik néha. Most még csak három hónapnál járok, s örömmel fogom visszaolvasni ezt a bejegyzést és remélve büszkén, hogy igen megcsináltam, s nem okoz majd gondot a holland nyelv megértése.

boldog születésnapot, Anya!

Az élet zajlik tovább, s egy percig nem unatkozom. Azt se tudom hol kezdjem! Talán ott, hogy ma van drága Édesanyukám születésnapja, s sose fordult még elő szerintem, hogy ezen a napon személyesen nem tudom felköszönteni. Természetesen egész nap rá gondoltam, s távollétem rádöbbentett arra is, hogy mennyire szeretem. A sok törődését és gondozását, erőt s energiáját, aggódását, sőt mi több segítségét nem tudom kifejezni szavakban; erre nem elég egy nap májusban, vagy egy hosszú hétvége; biztosan én is sok örömöt okoztam neki már az életben ( hisz egy percig nem unatkozik mellettem :D), de az nem ugyanolyan.  Bármi történik Ő itt van mellettem és segít, bármikor fordulhatok hozzá, mindig támogat. Ahogy öregszem egyre többször látom a sok hasonlóságok magam és a rokonaim között;

Drága Anya! Ezzel a pár sorral szeretnék Neked 1400 km-ről NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNNI!!!

s hiányzik a családom is és végtelen sok minden; nem tudom kifejezni örömömet, hogy mekkorát fordult velem a világ; mint már korábban írtam édestestvéremmel stabil kapcsolatunk lett, édesapukám is büszke már rám :) papusról nem is beszélve, alig várom, hogy meglátogassanak.

Ámde, a nap híre, s bízom abban, hogy ennél nagyobb s őszintébb ajándékot nem is kaphatna Anyukám, hogy ha minden jól alakul jövőre a belgiumi első osztályban fogok kézilabdázni (még ha itt a kézilabda anniyra nem is népszerű, mint otthon, akkor is nagy sikernek könyvelhetem el-azt hiszem), ugyanis kicsit meghosszabbítva a kint létemet, szeptemberben (körülbelül) fél évet a genti egyetemen fogok tanulni. Jelenlegi fél éves gyakorlatom alatt a Don Bosco genti kézilabda csapat edzésein vehettem részt heti 2 alkalommal, ami megváltás volt nekem, s kikapcsolódás, megnyugvás, hogy nem kell 6 hónapig nélkülöznöm 20x40 métert. Majd azt gondoltam nem lehet jobb még ennél is. Nem hittem a fülemnek, mikor a Csapat tagjai és edzője mondta múlt héten, hogy ha maradok egyértelmű, hogy jövőre leigazolnak, s számítanak rám. Remegő lábakkal álltam ma a vezetőséggel szemben, mikor a jövő év volt asztalon, s a nyári alapozásról beszéltünk és az elintézendő papírokról. Elképzelni se tudnék ennél jobb dolgot. Remélem büszkék rám a szüleim, s Anyának is könnybe lábad a szeme ezen sorok olvasásával, szülinapját megkoronázva. Sosem gondoltam volna, hogy valaha idegen légiós leszek másik országban; A kézilabda kis korom óta az életem, s álmodni se mertem, hogy ez velem meg fog történni. Bár visszahúz a szívem Magyarországra, de tudom, hogy nem számít, hogy 6-8-12 hónapot töltök idekint, visszamegyek, s olyan kapuk nyílnak meg előttem, ami soha máskor, s visszavárnak szinte mindenhova. További jó hír, hogy így tovább írhatom belgiumi blogomat is és beszámolhatok részletesebben, sokoldalúbban. :D S belecsöppenek az igazi ERASMUS világba, s a belgiumi egyetemi életbe. Sose hittem volna, hogy kitartásom és szorgalmam célba ér valaha, de a 2016-os évben megvalósulni látszik, az amiért küzdöttem, s tanultam. Ami ezzel kapcsolatban fontos lehet bárkinek, hogy ha jól tudom a cserediák programnak köszönhetően az átigazolási lapok magyar csapatból külföldibe sokkal könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb. Bárki, aki sportoló olvassa ezt és hezitálna, hogy otthon feladja a sportkarrierjét az ERASMUS program miatt, hát nem kell. A célországban szinte 100%-is biztos vagyok abban, hogy lehetőség van folytatni, sőt mi több új tapasztalatokat szerezni és jobbá válni. :) Így aztán nem kell nekem sem lemondanom a meccsekről, a hangulatról és a kézilabdáról.

12963912_975464645834703_2212877985238798177_n.jpg

Továbbá, hogy ne szakadjunk el az eredeti blog témától sem, néhány sort még írok a szakmai gyakorlatról. Napról napra közelebb kerülünk a főszezonhoz, s egyre több dolgot tanulok és annál is több embert ismerek meg. :) EGY JÓ ANIMÁTOR...... mindenhez ért. Lelkes, vidám, nyitott és kalandvágyó. Az élet H/Napos oldalát látja és keresi a kihívásokat. Társaság centrikus, figyelmes és odaadó. Ezek a szavak tulajdonképpen bárkire igazak lehetnének, s 3 hónap múlvára megpróbálom mégis megmagyarázni, hogy miért mások az animátorok. Igyekszem betekintést adni a külföldi atmoszférába, főként rekreációs és szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban. ;)

A mai napon nem gondoltam volna, hogy EVS önkéntesként még erre is képes leszek, de szó szerint könyékig voltam a giliszták, bogara, mezítelen csigák, százlábúak és olyan csúszómászók között, amiknek a nevüket sem tudom és sose nem is láttam azokat :D Igazán nagy élmény volt pihenő napon a kerti munkálatokat csinálni ott, ahol 2 nap múlva csoportot vezetek animátorként. :D De megéri, s büszke vagyok erre is. Nekem ez Belgium. Az önkéntes munka, a különböző csoportok, akik a kalandparkba látogatnak, a rengeteg és annál sok oldalúbb gyakornok a cégnél, az animátorkodás, az extrém és outdoor sportok. :)

 

'This is Belgium'

Két és fél hónap. Olykor sok idő, olykor kevés. Nézőpont kérdése, egészen relatív. Nekem, mintha csak pár nap lenne úgy telik el egyre gyorsabban minden hét. Legközelebb arra eszmélek fel, hogy már újra a pakkomba kell becsomagoljam a fél életemet, ajándékokat és élményeket, sietve a repülőgéphez. 

Hihetetlen élmény és továbbra is felfoghatatlan az, hogy a belgiumi időjárás mennyire más tud lenni. A tegnapi nap folyamán ez a megállapítás csúcsot ért. Egész hétre esőt jósoltak, ami persze nem meglepő (tavasszal végképp nem). De nem hittem a saját szememnek, mikor a kis Donk tavunk egyik oldalán szakadt a jégeső, míg a másik oldalán hét ágra sütött a nap. Mind ez váltakozva öt percenként, s borsó méretű jégdarabok olvadtak el a tenyerünkben és szakadtak újra a nyakunkba. Igazán érdekes volt, s ami otthon Magyarországon csak ritkaságnak számít itt nap, mit nap megtörténik. Elindulok itthonról egy vékony pulóverben napsütésben, mire leérek a tó partra (ami biciklivel nem több, mint 3 kerek perc) fülemből is az eső folyik, majd megpirul az arcom, amit egész nap érnek a napsugarak tavasszal a 15 fokban. Komolyan nem tudok betelni és megszokhatatlan számomra. :D S megszámolni sem tudom, hogy hányszor mondták: 'This is Belgium'. Az igazi keverék ország minden téren. Ugyanakkor kezdem megszokni, hogy futni lehet esőben is. Világ életemben az voltam, aki elment futni mínusz fokokban, hóban fagyban, nyári kánikulában vagy kellemes időben; DE esőben sosem. A héten ez a jég is megtört, s egy fokkal közelebb kerülve a beilleszkedéshez, bőrig ázva futottam meg a napi kilométereimet. :D Ha választhatok azért maradok inkább a napsütötte maratonnál. ;D

Ellenben minden jóban van valami rossz, s volt szerencsém tegnap a jégvihart átélni a mocsár pályánk kellős közepén, egy gyerek hadsereggel, karöltve a legaranyosabb 6 éves kislánnyal a világon. Gyönyörűséges lány, aki végtelen türelemmel bír és szótagolva tanítva a szavakat, magyaráz hosszú perceken keresztül. :) Nem véletlen mondják a gyermekek a legjobb tanítók. Imádnivalóak, türelmesek és nagyon kedvesek, jó szándékúak. Megtalálják mindenben a szépet és a viccet is persze. :D :)

Távol, s mégis közel

Mióta eszemet tudom.. szokták mondani sokszor. Én inkább úgy kezdeném, hogy 13 éves korom óta egészen biztos voltam abban, hogy gimnazista vagy egyetemistaként külföldön szeretnék tanulni, élni, kézilabdázni esetleg kint is maradni; vagy akkoriban még hiú reményeket fűztem az olimpiai részvételhez, s mindennél nagyobb álmom volt, hogy válogatott legyek. Ez aztán az évek során úgy alakult, hogy nem így, de már nem is bánom néha, de nem tudom mire lennék kézilabda nélkül. No de visszatérve a megvalósult álmomhoz. 2016-os évem nem indult a legjobban, de január végén életem egyik legnagyobb célja látszott megvalósulni azzal, hogy kiköltözhetek Belgiumba, a biciklik városába (annak ellenére, hogy a német nyelv sosem volt a kedvencem.. s a francia se volt különb.. sőt hollandul egy szót sem tudtam.. de mit ad isten, hamar megkedveltem idekint ezt is J ). Sok mindent otthon hagyva, még is boldogan hagytam el kicsi országomat, s belevágva a rég várt nagy kalandba. Könyvet tudtam volna írni arról, hogy mi mindent adtam fel és hagytam otthon (mégis életem legjobb szakaszában sikerült elérni ezt), most pedig már regényt publikálhatnék, hogy mennyi minden változott és hiányzik. Még is egy percig sem hezitálva pakoltam össze a csomagomat és foglaltam a repülőjegyet. Sok időm nem volt gondolkodni, 14 nap maradt vissza az indulásig, így meggondolni időm se volt magam, ami így volt jó, mert lehet, hogy a szívem marasztalt volna egy-egy gyenge pillanatban. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy ez kell nekem, ez a kaland, utazás, tapasztalat és legfőképpen kikapcsolódás, kilépés az otthoni gondokból és napokból. Most eljött az idő, hogy én is magammal törődjek és saját magamat helyezzem az első helyre, végre valahára.

Életem egyik legjobb döntése volt továbbra is. Tele előnyökkel és hátrányokkal is persze; Az első hetekben csak a rózsaszín köd, s hogy mi minden jó lesz; azóta már eltelt két hónap és természetesen itt sincs öröm bánat nélkül, de maradéktalanul pótolnak az élmények és az atmoszféra.

Azon túl, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtök az élet minden terén, kezdve a nyelvtanulás, szakmai gyakorlat animátorként, önkéntes munka, megélhetés és végül, de nem utolsó sorban kézilabda játékos és edzőként is új dolgokra tehetek szert. Új embereket ismerhetek meg, más személyiségeket, más szokásokat és életstílusokat. Hatalmas nagy melegséggel tölti el a szívemet az, hogy hiába vannak tőlem fontos emberek 1400 kilométerre, még is közelebb kerültek hozzám, mint valaha voltak. Persze akadnak olyanok is, akik eltávolodtak, ahogy a repülőgépem messzebbre szállt, de nem tömegével, s nem ez a csoport a vezető. Egyértelmű volt, hogy a legjobb barátnőmmel semmi nem fog változni és valahogy megoldjuk, h o-24 kapcsolatban legyünk. Az elején nem volt egyszerű, ugyanis nekem nem volt mobilnetem se időm, lehetőségem munkából írni, Neki pedig nem érkezett meg az új okostelefonja még. Hamar helyre jött a dolog és a hosszas telefonbeszélgetéseket skypera cserélve folytattuk az eszmecserét hétről hétre J Szeretett nagypapusommal úgy szintén, hetente több alkalommal tartjuk a kapcsolatot, ahogy otthon is szoktuk, már a személyes találkozásokat csak a videó hívás próbálja pótolni. L J Édes kis családommal is szorosabb lett a viszony, napi szinten kapcsolatban állunk és esküszöm többet beszélünk mint amikor ’otthon voltam’ , hiszen nem volt unalmas és pihenős életem, egyetem, edzések és munka na meg persze bulik mellett. Az ottani 5-6 óra alváshoz képest az idekinti általában 7-8 óra alvás egy nap ajándék. Bár egyre többször fordul elő, hogy kevesebb jut, mint 7. :D Drága húgom a kiemeltek közé tartozik. Sose gondoltam volna, hogy órákat fogunk skype-olni és pletykálkodni. J Tartsuk meg jó szokásunkat, ha már lassan Ő is a XX-esek körébe lép és felnőni látszik Ő is. :’) Mindezek mellett nem egy barátommal lett szorosabb vagy újra nagyon közeli a viszonyom. Sőt mi több, olyan régi barátok, haverok, ismerősök írtak, kívántak minden jót akikről sosem gondoltam volna. Persze fordított esetben nekem egyértelmű, hogy pár jó szót írok de nem mindenkinek az erőssége és nem várom el senkitől éppen ezért. Távol, mégis közel. Ide s tova 1400 km. Messze vagyok mindenkitől mégis néha nagyon közel érzem magamhoz a szeretteimet. Rengetegszer hiányzik, hogy minden apróságot megosszak, annak ellenére, hogy ezen kívül van egy aprócska facebook blogunk az ’expedíció’ alatt és top secret naplómba is vések le naponta 1-2 kulcsszót.

Hiányoznak a kis gyermekeim, csapataim, csoporttársaim és egy kicsit Magyarország is, de itt is megtaláltam a helyemet és bár semmi sem pótolható ugyanúgy, kitölti az életemet a rengeteg újdonság és tennivaló. Mindig akad időm haza írni pár kedves sort, de lassan a vizsgákra és a tanulásra is koncentrálnom kell.

working on a project

mijn plaats

Még nem meséltem túl sokat a munkahelyemről, ahova jöttem. A héten egy jelentkezésen dolgozunk, hogy az EVS és a youth camp mellett bővítsük a lehetőségeket és más fajta csere programba is részt vegyünk.

Our organization working on national level. We develop the approach of non-formal learning, that is giving experiences and life skills through self-development, friendship, challenge and adventure  for schools, youngsters of sport clubs, youth movements and families.  We have one center, called Moerashuis, to host 72 people and another, which is the Home Tubes, for 24 people. This youth center is located in tranquil area surrounded with nature next to the Lake Donk. Protecting the environment is an important issue these days therefore the center was built to be part of the Green Key eco-label. All our activities are focused on increasing the feeling of personal and social responsibility, sustainable environmental education and helping development of life leading skills. We also focus on organizing international exchanges initiated and developed by our target group itself under our mentoring and overall support. These activities take place during weekdays, weekends and holidays. The Moerashuis is a place where we would like to unite people from all over the world, with different nationalities, believes and backgrounds. There are other traditions in several country and new experience of foreign culture, which would be nice to get more popular for student, then they can learn more and more about the world and can get a knowledge about how the things are going. Here we have been hosting number of international projects; one of them is the EVS projects, which are still successful. We are particularly interested in sport events, youth camps, weekends and holidays for children, students and families in small or big groups.  Also the application for a youth camp in July has been already done by The Outsider Club. Day by day we get new experience and perspective by doing this, what is more we hope to help create an open mind regardless of someone's economic, social or cultural background. This area one of the best ambience because here almost everything has created by the nature and has made by our hand. What can be better to a family day, meeting, team building, sport camp, environmental class, travel and expedition if not this place? We save the are and help it to stay clean and peaceful therefore we informed our guests also and ask them to respect the territory of lake Donk; with this project we hope to create new elements using nature instead of other materials.

beetje Belgium :3

Bizonyára mindannyian hallottátok a híreket. A múlt heti támadások után, kedden ismét merényletre került sor. A brüsszeli Zaventem repülőtéren, illetve a Maelbeek metroállomáson, ahol az Európai Intézmények, többek között a Parlament is található. Kettő öngyilkos merénylő volt, s a harmadik még kőrözés alatt van a negyediket csak sejtik, hogy ki lehet. Gyorsan és jó úton haladnak, de bízzunk a legjobbakban, hogy sikerül megfékezniük a támadásokat és nem lesz több áldozata, bőven elég a 31 halott és majd 300 sérült 2 helyszínen, köztük két magyar állampolgár is. Összeteszem a két kezem, hogy a barátaim vasárnap haza tértek épségben Magyarországra és nem esett bajuk. A metrók már a csúcsidőkben járnak de alapos átvizsgálás után juthatnak csak be az emberek-írják az újságok, s többen nyilatkozták, hogy nem bánják az elővigyázatosságot és az óvintézkedéseket; a repülőket visszafordították; Több helyre tiszteket, rendőröket és felügyelőket helyeztek, a mi városunkban is szinte 2 kilométerenként és a forgalmasabb helyeken vannak közterület felügyelők és rendőrök készenlétben. Belgiumban a riasztási szintet 4-esre emelték hármasról, Magyarországon pedig egyesről kettesre. Hatalmas szerencsém van nekem is, hogy nem pár kilométerrel odébb történt a terrortámadás, ugyanis az én kisvárosom 60 km-re terül el Brüsszeltől. Kisebb városokat a veszély talán annyira nem fenyegeti, de sose lehet tudni. Rettegésben az ország, s ha így folytatódik tovább és nem állítja meg valaki az egész merénylési kísérletet az egész világ belekerül, ahogy az Iszlám Állam kijelentette, hogy ezzel a merénylettel Belgium is részt vesz a nemzetközi koalícióban az IS ellen. A nyelviskolában a tanulók 50%-a arab, szíriai. Ők nem véletlen jöttek ide, s látom az arcukon a rémületet és a kétségbeesést. A minap a tanárnő kivetítette a legfrissebb híreket, s láttam ahogy szégyenlik magukat az országuk miatt.. Persze nem ismerem őket és sose lehet tudni ki az akiben bízhat az ember, ki az akitől óvakodjon vagy kivel legyenek fenntartásai vagy sem. Nem irigylem őket, de mindenféle előítélet és naivitás nélkül hiszem, hogy vannak köztük is jó emberek. Ami ezen túl sokkolt, hogy az iskola előtt tele volt betonrajzokkal a bejárat s az oda vezető út, kis iskolások által készítve az alábbi feliratokkal: 'stop war!' /  'we love BE' / 'we love the world' / 'stop oorlog' // mind azt jelenti fejezzétek be a háborút, szeretjük Belgiumot és a világot. Elképesztő számomra, hogy a kis gyerekek is képben vannak és mély nyomot hagynak ezek bennük... Ugyanakkor hihetetlen, hogy mikre képesek egyes 'emberek'. Mi forog a fejükben mikor egy ilyet kitervelnek és véghez visznek..  A munkahelyen bent nem voltak különösebben megrémülve.. ugyanis nem sokkal van messzebb Párizs, annyi a különbség, hogy ez most ebben az országban van.. sajnos 'már kicsit megszokták' . Ami viszont nagyon furcsa a magyar környezethez képest, hogy itt nem pánikol senki és nincs túlreagálva semmi, nem zaklatottak, nem kapkodnak, csak mérhetetlenül szomorúak és nem olyan vidámak most a napokban. Az utcák Brüsszelben üresebbek és elhagyatottabbak. A gyász hangulat alább hagy napról napra, de kicsit beszürkült Belgium, vagyis amit én látok itt a kis városunkban.. de szinte minden az átlagos kerékvágásban Oudenaardeban is ugyanakkor Brüsszelt messziről elkerülöm, az a biztos.

Mélységes szomorúság és sokk jellemzi az ország minden apró zugát. A tegnapi nap folyamán egy perces néma csenddel emlékeztünk délben az áldozatokra. Magyarországról sokan aggódtak, s kerestek, hogy jól vagyok-e. Nagyobb bajom nem esett, de itt is érezni a hatást. Az iskolás csoportoknak le kellett mondaniuk a kirándulásokat, programokat így hozzánk sem jöhetnek el egyelőre az Outsider Club-hoz, ahol csapatépítő programokat, érdekesebbnél érdekesebb kihívásokat és kalandparkot működtetünk.

Április 2-3-án egy igen nemes esemény kerül megrendezésre a biciklik városában, ahol a király is tiszteletét teszi. Remélhetőleg csendben és nyugalomban folyik majd a bicikli verseny, mely szinte a házunk előtt fog zajlani.

Mindennek ellenére biztonságban érzem itt magam, nem gondolok a legrosszabbra, senki sem teszi azt, itt pedig végképp nem. Bízom benne, hogy összefogással és kitartással felülkerekednek a történéseken.

 

 

BBBBBBB

A hétvégém sem telt el unalmasan. Két kedvenc B betűs barátnőm látogatott meg Belgiumban, így nyugodtan állíthatjuk, hogy B-ből sosem elég! :D :P Már nagyon vártam az érkezésüket, hogy bepótoljuk a majdnem 2 hónapos nem találkozás apró részleteit is, ugyanis már 6 hete, hogy idekint élek. Igazán jól szórakoztunk, meglátogattuk Brugge-t, Gentet, megünnepeltük a születésnapjukat tortával, csillagszóróval, pezsgővel együtt úgy ahogy azt kell, bicikliztünk, ettünk és ittunk sokat, ahol csak lehetett kóstoltak söröket és persze minden szép helyen csináltunk pár képet. :D

Nagyon hiányoztak már, s örülök, hogy örömöt tudtam nekik szerezni a vendéglátással. Én már megszoktam, hogy biciklivel járok mindenhova, nekik újdonság volt, ha bár bulizni még én sem mentem s jöttem haza is két keréken.

Brugge egyszerűen gyönyörű, s Gent úgy szintén. A jellegzetes háztetők és építészeti szépségek, a hangulat, a környezet leírhatatlan. Érdemes meglátogatni mindkét várost nem egyszer. Érdekesség még, hogy Belgiumban nem minden városban lehet kapni ugyan azt a sört. Minden helységnek megvannak a sajátossága, a speciális sörei. Nem vagyok otthon a sörökben, nem is szeretem őket, nem ízlenek, nem vagyok sörös. Helyi különlegességek, illetve jó sörök közé sorolandó a Duvel, Omer és még sok más, aminek nem tudom a nevét, de lesz még róla több fogalmam is azt hiszem.  :D

A gofri finomságok elmondások alapján itt sokkal cukrosabb és alapanyagaiban is kicsit eltérő, mint amit otthon kapni lehet Magyarországon. Nem véletlen vannak oda érte a turisták.

Holnaptól visszatérünk a hétköznapi kerékvágásba és tanulom tovább a holland nyelv rejtelmeit, illetve dolgozgatunk a munkahely szépítésén, de pénteken már érkezik az első csoportom. Első csoportom, ugyanis a The Outsider Club egy olyan sportlétesítmény és szervezet, amelyek csapatépítő programokkal és sportesemények szervezésével foglalkoznak. Itt vagyok önkéntes és animátor. A hatalmas kalandparkon kívül, kötél pályák, falmászóterem és via ferrata is található, kajakozási lehetőség, mezítlábas pálya és mocsaras ügyességi, akadálypálya is bővíti a palettát. Már alig várom, hogy a csoportokat vezessem én is, de addig még gyakorolnom kell a holland nyelvet. :)

A szuper hétvége után, újratöltve vágunk bele a húsvét hetébe..... :P

Címkék: beer, chocolade, waffels

pezsgőzés a vásárlás közben?

Repül az idő és1,5 hónap kint lét után, drága Csapattársam, Tücsi meglátogatott, igaz sajnos csak egy röpke napra, de nem volt egy unalmas percünk sem és feltöltött energiával. Főleg, hogy volt szerencsénk átjutni Antwerpenbe, így felfedeztük az ottani sétálóutcákat és turista látványosságok egy részét.

Most már nyugodtan állíthatom, hogy nem véletlen volt, hanem szokás Belgiumban az üzletekben pezsgővel és süteménykóstolóval kedveskedni a vendégeknek. Korábban Gentben egy cipős bolt közepén volt pezsgő fogyasztható, akkor gondoltam, hogy új és nyitónap van. Tegnap viszont a sétáló utca közepén egy kozmetikum boltban nem hogy pezsgő volt, de még különböző sütemények is. Érdekes, de kedves szokás! :)

A nyüzsgés hasonló, mint Budapesten, rengeteg turista és itteni lép ki a szürke hétköznapokból szombaton a sétáló utcába. Kóstoltuk a finom gofrit, bevásároltunk a piacon, ahol szintén rengeteg kóstoló volt minden pultnál. Vásárolni a legtöbb ember szeret, itt sincs ez másképp. Bár az alkudozás nem szokás itt annyira talán, mint otthon, de így is sokkal olcsóbban hozzájut ez ember a jó minőségű dolgokhoz.