Bizonyára mindannyian hallottátok a híreket. A múlt heti támadások után, kedden ismét merényletre került sor. A brüsszeli Zaventem repülőtéren, illetve a Maelbeek metroállomáson, ahol az Európai Intézmények, többek között a Parlament is található. Kettő öngyilkos merénylő volt, s a harmadik még kőrözés alatt van a negyediket csak sejtik, hogy ki lehet. Gyorsan és jó úton haladnak, de bízzunk a legjobbakban, hogy sikerül megfékezniük a támadásokat és nem lesz több áldozata, bőven elég a 31 halott és majd 300 sérült 2 helyszínen, köztük két magyar állampolgár is. Összeteszem a két kezem, hogy a barátaim vasárnap haza tértek épségben Magyarországra és nem esett bajuk. A metrók már a csúcsidőkben járnak de alapos átvizsgálás után juthatnak csak be az emberek-írják az újságok, s többen nyilatkozták, hogy nem bánják az elővigyázatosságot és az óvintézkedéseket; a repülőket visszafordították; Több helyre tiszteket, rendőröket és felügyelőket helyeztek, a mi városunkban is szinte 2 kilométerenként és a forgalmasabb helyeken vannak közterület felügyelők és rendőrök készenlétben. Belgiumban a riasztási szintet 4-esre emelték hármasról, Magyarországon pedig egyesről kettesre. Hatalmas szerencsém van nekem is, hogy nem pár kilométerrel odébb történt a terrortámadás, ugyanis az én kisvárosom 60 km-re terül el Brüsszeltől. Kisebb városokat a veszély talán annyira nem fenyegeti, de sose lehet tudni. Rettegésben az ország, s ha így folytatódik tovább és nem állítja meg valaki az egész merénylési kísérletet az egész világ belekerül, ahogy az Iszlám Állam kijelentette, hogy ezzel a merénylettel Belgium is részt vesz a nemzetközi koalícióban az IS ellen. A nyelviskolában a tanulók 50%-a arab, szíriai. Ők nem véletlen jöttek ide, s látom az arcukon a rémületet és a kétségbeesést. A minap a tanárnő kivetítette a legfrissebb híreket, s láttam ahogy szégyenlik magukat az országuk miatt.. Persze nem ismerem őket és sose lehet tudni ki az akiben bízhat az ember, ki az akitől óvakodjon vagy kivel legyenek fenntartásai vagy sem. Nem irigylem őket, de mindenféle előítélet és naivitás nélkül hiszem, hogy vannak köztük is jó emberek. Ami ezen túl sokkolt, hogy az iskola előtt tele volt betonrajzokkal a bejárat s az oda vezető út, kis iskolások által készítve az alábbi feliratokkal: 'stop war!' /  'we love BE' / 'we love the world' / 'stop oorlog' // mind azt jelenti fejezzétek be a háborút, szeretjük Belgiumot és a világot. Elképesztő számomra, hogy a kis gyerekek is képben vannak és mély nyomot hagynak ezek bennük... Ugyanakkor hihetetlen, hogy mikre képesek egyes 'emberek'. Mi forog a fejükben mikor egy ilyet kitervelnek és véghez visznek..  A munkahelyen bent nem voltak különösebben megrémülve.. ugyanis nem sokkal van messzebb Párizs, annyi a különbség, hogy ez most ebben az országban van.. sajnos 'már kicsit megszokták' . Ami viszont nagyon furcsa a magyar környezethez képest, hogy itt nem pánikol senki és nincs túlreagálva semmi, nem zaklatottak, nem kapkodnak, csak mérhetetlenül szomorúak és nem olyan vidámak most a napokban. Az utcák Brüsszelben üresebbek és elhagyatottabbak. A gyász hangulat alább hagy napról napra, de kicsit beszürkült Belgium, vagyis amit én látok itt a kis városunkban.. de szinte minden az átlagos kerékvágásban Oudenaardeban is ugyanakkor Brüsszelt messziről elkerülöm, az a biztos.

Mélységes szomorúság és sokk jellemzi az ország minden apró zugát. A tegnapi nap folyamán egy perces néma csenddel emlékeztünk délben az áldozatokra. Magyarországról sokan aggódtak, s kerestek, hogy jól vagyok-e. Nagyobb bajom nem esett, de itt is érezni a hatást. Az iskolás csoportoknak le kellett mondaniuk a kirándulásokat, programokat így hozzánk sem jöhetnek el egyelőre az Outsider Club-hoz, ahol csapatépítő programokat, érdekesebbnél érdekesebb kihívásokat és kalandparkot működtetünk.

Április 2-3-án egy igen nemes esemény kerül megrendezésre a biciklik városában, ahol a király is tiszteletét teszi. Remélhetőleg csendben és nyugalomban folyik majd a bicikli verseny, mely szinte a házunk előtt fog zajlani.

Mindennek ellenére biztonságban érzem itt magam, nem gondolok a legrosszabbra, senki sem teszi azt, itt pedig végképp nem. Bízom benne, hogy összefogással és kitartással felülkerekednek a történéseken.