Két és fél hónap. Olykor sok idő, olykor kevés. Nézőpont kérdése, egészen relatív. Nekem, mintha csak pár nap lenne úgy telik el egyre gyorsabban minden hét. Legközelebb arra eszmélek fel, hogy már újra a pakkomba kell becsomagoljam a fél életemet, ajándékokat és élményeket, sietve a repülőgéphez. 

Hihetetlen élmény és továbbra is felfoghatatlan az, hogy a belgiumi időjárás mennyire más tud lenni. A tegnapi nap folyamán ez a megállapítás csúcsot ért. Egész hétre esőt jósoltak, ami persze nem meglepő (tavasszal végképp nem). De nem hittem a saját szememnek, mikor a kis Donk tavunk egyik oldalán szakadt a jégeső, míg a másik oldalán hét ágra sütött a nap. Mind ez váltakozva öt percenként, s borsó méretű jégdarabok olvadtak el a tenyerünkben és szakadtak újra a nyakunkba. Igazán érdekes volt, s ami otthon Magyarországon csak ritkaságnak számít itt nap, mit nap megtörténik. Elindulok itthonról egy vékony pulóverben napsütésben, mire leérek a tó partra (ami biciklivel nem több, mint 3 kerek perc) fülemből is az eső folyik, majd megpirul az arcom, amit egész nap érnek a napsugarak tavasszal a 15 fokban. Komolyan nem tudok betelni és megszokhatatlan számomra. :D S megszámolni sem tudom, hogy hányszor mondták: 'This is Belgium'. Az igazi keverék ország minden téren. Ugyanakkor kezdem megszokni, hogy futni lehet esőben is. Világ életemben az voltam, aki elment futni mínusz fokokban, hóban fagyban, nyári kánikulában vagy kellemes időben; DE esőben sosem. A héten ez a jég is megtört, s egy fokkal közelebb kerülve a beilleszkedéshez, bőrig ázva futottam meg a napi kilométereimet. :D Ha választhatok azért maradok inkább a napsütötte maratonnál. ;D

Ellenben minden jóban van valami rossz, s volt szerencsém tegnap a jégvihart átélni a mocsár pályánk kellős közepén, egy gyerek hadsereggel, karöltve a legaranyosabb 6 éves kislánnyal a világon. Gyönyörűséges lány, aki végtelen türelemmel bír és szótagolva tanítva a szavakat, magyaráz hosszú perceken keresztül. :) Nem véletlen mondják a gyermekek a legjobb tanítók. Imádnivalóak, türelmesek és nagyon kedvesek, jó szándékúak. Megtalálják mindenben a szépet és a viccet is persze. :D :)

Mióta eszemet tudom.. szokták mondani sokszor. Én inkább úgy kezdeném, hogy 13 éves korom óta egészen biztos voltam abban, hogy gimnazista vagy egyetemistaként külföldön szeretnék tanulni, élni, kézilabdázni esetleg kint is maradni; vagy akkoriban még hiú reményeket fűztem az olimpiai részvételhez, s mindennél nagyobb álmom volt, hogy válogatott legyek. Ez aztán az évek során úgy alakult, hogy nem így, de már nem is bánom néha, de nem tudom mire lennék kézilabda nélkül. No de visszatérve a megvalósult álmomhoz. 2016-os évem nem indult a legjobban, de január végén életem egyik legnagyobb célja látszott megvalósulni azzal, hogy kiköltözhetek Belgiumba, a biciklik városába (annak ellenére, hogy a német nyelv sosem volt a kedvencem.. s a francia se volt különb.. sőt hollandul egy szót sem tudtam.. de mit ad isten, hamar megkedveltem idekint ezt is J ). Sok mindent otthon hagyva, még is boldogan hagytam el kicsi országomat, s belevágva a rég várt nagy kalandba. Könyvet tudtam volna írni arról, hogy mi mindent adtam fel és hagytam otthon (mégis életem legjobb szakaszában sikerült elérni ezt), most pedig már regényt publikálhatnék, hogy mennyi minden változott és hiányzik. Még is egy percig sem hezitálva pakoltam össze a csomagomat és foglaltam a repülőjegyet. Sok időm nem volt gondolkodni, 14 nap maradt vissza az indulásig, így meggondolni időm se volt magam, ami így volt jó, mert lehet, hogy a szívem marasztalt volna egy-egy gyenge pillanatban. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy ez kell nekem, ez a kaland, utazás, tapasztalat és legfőképpen kikapcsolódás, kilépés az otthoni gondokból és napokból. Most eljött az idő, hogy én is magammal törődjek és saját magamat helyezzem az első helyre, végre valahára.

Életem egyik legjobb döntése volt továbbra is. Tele előnyökkel és hátrányokkal is persze; Az első hetekben csak a rózsaszín köd, s hogy mi minden jó lesz; azóta már eltelt két hónap és természetesen itt sincs öröm bánat nélkül, de maradéktalanul pótolnak az élmények és az atmoszféra.

Azon túl, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtök az élet minden terén, kezdve a nyelvtanulás, szakmai gyakorlat animátorként, önkéntes munka, megélhetés és végül, de nem utolsó sorban kézilabda játékos és edzőként is új dolgokra tehetek szert. Új embereket ismerhetek meg, más személyiségeket, más szokásokat és életstílusokat. Hatalmas nagy melegséggel tölti el a szívemet az, hogy hiába vannak tőlem fontos emberek 1400 kilométerre, még is közelebb kerültek hozzám, mint valaha voltak. Persze akadnak olyanok is, akik eltávolodtak, ahogy a repülőgépem messzebbre szállt, de nem tömegével, s nem ez a csoport a vezető. Egyértelmű volt, hogy a legjobb barátnőmmel semmi nem fog változni és valahogy megoldjuk, h o-24 kapcsolatban legyünk. Az elején nem volt egyszerű, ugyanis nekem nem volt mobilnetem se időm, lehetőségem munkából írni, Neki pedig nem érkezett meg az új okostelefonja még. Hamar helyre jött a dolog és a hosszas telefonbeszélgetéseket skypera cserélve folytattuk az eszmecserét hétről hétre J Szeretett nagypapusommal úgy szintén, hetente több alkalommal tartjuk a kapcsolatot, ahogy otthon is szoktuk, már a személyes találkozásokat csak a videó hívás próbálja pótolni. L J Édes kis családommal is szorosabb lett a viszony, napi szinten kapcsolatban állunk és esküszöm többet beszélünk mint amikor ’otthon voltam’ , hiszen nem volt unalmas és pihenős életem, egyetem, edzések és munka na meg persze bulik mellett. Az ottani 5-6 óra alváshoz képest az idekinti általában 7-8 óra alvás egy nap ajándék. Bár egyre többször fordul elő, hogy kevesebb jut, mint 7. :D Drága húgom a kiemeltek közé tartozik. Sose gondoltam volna, hogy órákat fogunk skype-olni és pletykálkodni. J Tartsuk meg jó szokásunkat, ha már lassan Ő is a XX-esek körébe lép és felnőni látszik Ő is. :’) Mindezek mellett nem egy barátommal lett szorosabb vagy újra nagyon közeli a viszonyom. Sőt mi több, olyan régi barátok, haverok, ismerősök írtak, kívántak minden jót akikről sosem gondoltam volna. Persze fordított esetben nekem egyértelmű, hogy pár jó szót írok de nem mindenkinek az erőssége és nem várom el senkitől éppen ezért. Távol, mégis közel. Ide s tova 1400 km. Messze vagyok mindenkitől mégis néha nagyon közel érzem magamhoz a szeretteimet. Rengetegszer hiányzik, hogy minden apróságot megosszak, annak ellenére, hogy ezen kívül van egy aprócska facebook blogunk az ’expedíció’ alatt és top secret naplómba is vések le naponta 1-2 kulcsszót.

Hiányoznak a kis gyermekeim, csapataim, csoporttársaim és egy kicsit Magyarország is, de itt is megtaláltam a helyemet és bár semmi sem pótolható ugyanúgy, kitölti az életemet a rengeteg újdonság és tennivaló. Mindig akad időm haza írni pár kedves sort, de lassan a vizsgákra és a tanulásra is koncentrálnom kell.

Bizonyára mindannyian hallottátok a híreket. A múlt heti támadások után, kedden ismét merényletre került sor. A brüsszeli Zaventem repülőtéren, illetve a Maelbeek metroállomáson, ahol az Európai Intézmények, többek között a Parlament is található. Kettő öngyilkos merénylő volt, s a harmadik még kőrözés alatt van a negyediket csak sejtik, hogy ki lehet. Gyorsan és jó úton haladnak, de bízzunk a legjobbakban, hogy sikerül megfékezniük a támadásokat és nem lesz több áldozata, bőven elég a 31 halott és majd 300 sérült 2 helyszínen, köztük két magyar állampolgár is. Összeteszem a két kezem, hogy a barátaim vasárnap haza tértek épségben Magyarországra és nem esett bajuk. A metrók már a csúcsidőkben járnak de alapos átvizsgálás után juthatnak csak be az emberek-írják az újságok, s többen nyilatkozták, hogy nem bánják az elővigyázatosságot és az óvintézkedéseket; a repülőket visszafordították; Több helyre tiszteket, rendőröket és felügyelőket helyeztek, a mi városunkban is szinte 2 kilométerenként és a forgalmasabb helyeken vannak közterület felügyelők és rendőrök készenlétben. Belgiumban a riasztási szintet 4-esre emelték hármasról, Magyarországon pedig egyesről kettesre. Hatalmas szerencsém van nekem is, hogy nem pár kilométerrel odébb történt a terrortámadás, ugyanis az én kisvárosom 60 km-re terül el Brüsszeltől. Kisebb városokat a veszély talán annyira nem fenyegeti, de sose lehet tudni. Rettegésben az ország, s ha így folytatódik tovább és nem állítja meg valaki az egész merénylési kísérletet az egész világ belekerül, ahogy az Iszlám Állam kijelentette, hogy ezzel a merénylettel Belgium is részt vesz a nemzetközi koalícióban az IS ellen. A nyelviskolában a tanulók 50%-a arab, szíriai. Ők nem véletlen jöttek ide, s látom az arcukon a rémületet és a kétségbeesést. A minap a tanárnő kivetítette a legfrissebb híreket, s láttam ahogy szégyenlik magukat az országuk miatt.. Persze nem ismerem őket és sose lehet tudni ki az akiben bízhat az ember, ki az akitől óvakodjon vagy kivel legyenek fenntartásai vagy sem. Nem irigylem őket, de mindenféle előítélet és naivitás nélkül hiszem, hogy vannak köztük is jó emberek. Ami ezen túl sokkolt, hogy az iskola előtt tele volt betonrajzokkal a bejárat s az oda vezető út, kis iskolások által készítve az alábbi feliratokkal: 'stop war!' /  'we love BE' / 'we love the world' / 'stop oorlog' // mind azt jelenti fejezzétek be a háborút, szeretjük Belgiumot és a világot. Elképesztő számomra, hogy a kis gyerekek is képben vannak és mély nyomot hagynak ezek bennük... Ugyanakkor hihetetlen, hogy mikre képesek egyes 'emberek'. Mi forog a fejükben mikor egy ilyet kitervelnek és véghez visznek..  A munkahelyen bent nem voltak különösebben megrémülve.. ugyanis nem sokkal van messzebb Párizs, annyi a különbség, hogy ez most ebben az országban van.. sajnos 'már kicsit megszokták' . Ami viszont nagyon furcsa a magyar környezethez képest, hogy itt nem pánikol senki és nincs túlreagálva semmi, nem zaklatottak, nem kapkodnak, csak mérhetetlenül szomorúak és nem olyan vidámak most a napokban. Az utcák Brüsszelben üresebbek és elhagyatottabbak. A gyász hangulat alább hagy napról napra, de kicsit beszürkült Belgium, vagyis amit én látok itt a kis városunkban.. de szinte minden az átlagos kerékvágásban Oudenaardeban is ugyanakkor Brüsszelt messziről elkerülöm, az a biztos.

Mélységes szomorúság és sokk jellemzi az ország minden apró zugát. A tegnapi nap folyamán egy perces néma csenddel emlékeztünk délben az áldozatokra. Magyarországról sokan aggódtak, s kerestek, hogy jól vagyok-e. Nagyobb bajom nem esett, de itt is érezni a hatást. Az iskolás csoportoknak le kellett mondaniuk a kirándulásokat, programokat így hozzánk sem jöhetnek el egyelőre az Outsider Club-hoz, ahol csapatépítő programokat, érdekesebbnél érdekesebb kihívásokat és kalandparkot működtetünk.

Április 2-3-án egy igen nemes esemény kerül megrendezésre a biciklik városában, ahol a király is tiszteletét teszi. Remélhetőleg csendben és nyugalomban folyik majd a bicikli verseny, mely szinte a házunk előtt fog zajlani.

Mindennek ellenére biztonságban érzem itt magam, nem gondolok a legrosszabbra, senki sem teszi azt, itt pedig végképp nem. Bízom benne, hogy összefogással és kitartással felülkerekednek a történéseken.

A hétvégém sem telt el unalmasan. Két kedvenc B betűs barátnőm látogatott meg Belgiumban, így nyugodtan állíthatjuk, hogy B-ből sosem elég! :D :P Már nagyon vártam az érkezésüket, hogy bepótoljuk a majdnem 2 hónapos nem találkozás apró részleteit is, ugyanis már 6 hete, hogy idekint élek. Igazán jól szórakoztunk, meglátogattuk Brugge-t, Gentet, megünnepeltük a születésnapjukat tortával, csillagszóróval, pezsgővel együtt úgy ahogy azt kell, bicikliztünk, ettünk és ittunk sokat, ahol csak lehetett kóstoltak söröket és persze minden szép helyen csináltunk pár képet. :D

Nagyon hiányoztak már, s örülök, hogy örömöt tudtam nekik szerezni a vendéglátással. Én már megszoktam, hogy biciklivel járok mindenhova, nekik újdonság volt, ha bár bulizni még én sem mentem s jöttem haza is két keréken.

Brugge egyszerűen gyönyörű, s Gent úgy szintén. A jellegzetes háztetők és építészeti szépségek, a hangulat, a környezet leírhatatlan. Érdemes meglátogatni mindkét várost nem egyszer. Érdekesség még, hogy Belgiumban nem minden városban lehet kapni ugyan azt a sört. Minden helységnek megvannak a sajátossága, a speciális sörei. Nem vagyok otthon a sörökben, nem is szeretem őket, nem ízlenek, nem vagyok sörös. Helyi különlegességek, illetve jó sörök közé sorolandó a Duvel, Omer és még sok más, aminek nem tudom a nevét, de lesz még róla több fogalmam is azt hiszem.  :D

A gofri finomságok elmondások alapján itt sokkal cukrosabb és alapanyagaiban is kicsit eltérő, mint amit otthon kapni lehet Magyarországon. Nem véletlen vannak oda érte a turisták.

Holnaptól visszatérünk a hétköznapi kerékvágásba és tanulom tovább a holland nyelv rejtelmeit, illetve dolgozgatunk a munkahely szépítésén, de pénteken már érkezik az első csoportom. Első csoportom, ugyanis a The Outsider Club egy olyan sportlétesítmény és szervezet, amelyek csapatépítő programokkal és sportesemények szervezésével foglalkoznak. Itt vagyok önkéntes és animátor. A hatalmas kalandparkon kívül, kötél pályák, falmászóterem és via ferrata is található, kajakozási lehetőség, mezítlábas pálya és mocsaras ügyességi, akadálypálya is bővíti a palettát. Már alig várom, hogy a csoportokat vezessem én is, de addig még gyakorolnom kell a holland nyelvet. :)

A szuper hétvége után, újratöltve vágunk bele a húsvét hetébe..... :P

Repül az idő és1,5 hónap kint lét után, drága Csapattársam, Tücsi meglátogatott, igaz sajnos csak egy röpke napra, de nem volt egy unalmas percünk sem és feltöltött energiával. Főleg, hogy volt szerencsénk átjutni Antwerpenbe, így felfedeztük az ottani sétálóutcákat és turista látványosságok egy részét.

Most már nyugodtan állíthatom, hogy nem véletlen volt, hanem szokás Belgiumban az üzletekben pezsgővel és süteménykóstolóval kedveskedni a vendégeknek. Korábban Gentben egy cipős bolt közepén volt pezsgő fogyasztható, akkor gondoltam, hogy új és nyitónap van. Tegnap viszont a sétáló utca közepén egy kozmetikum boltban nem hogy pezsgő volt, de még különböző sütemények is. Érdekes, de kedves szokás! :)

A nyüzsgés hasonló, mint Budapesten, rengeteg turista és itteni lép ki a szürke hétköznapokból szombaton a sétáló utcába. Kóstoltuk a finom gofrit, bevásároltunk a piacon, ahol szintén rengeteg kóstoló volt minden pultnál. Vásárolni a legtöbb ember szeret, itt sincs ez másképp. Bár az alkudozás nem szokás itt annyira talán, mint otthon, de így is sokkal olcsóbban hozzájut ez ember a jó minőségű dolgokhoz.