Az élet zajlik tovább, s egy percig nem unatkozom. Azt se tudom hol kezdjem! Talán ott, hogy ma van drága Édesanyukám születésnapja, s sose fordult még elő szerintem, hogy ezen a napon személyesen nem tudom felköszönteni. Természetesen egész nap rá gondoltam, s távollétem rádöbbentett arra is, hogy mennyire szeretem. A sok törődését és gondozását, erőt s energiáját, aggódását, sőt mi több segítségét nem tudom kifejezni szavakban; erre nem elég egy nap májusban, vagy egy hosszú hétvége; biztosan én is sok örömöt okoztam neki már az életben ( hisz egy percig nem unatkozik mellettem :D), de az nem ugyanolyan.  Bármi történik Ő itt van mellettem és segít, bármikor fordulhatok hozzá, mindig támogat. Ahogy öregszem egyre többször látom a sok hasonlóságok magam és a rokonaim között;

Drága Anya! Ezzel a pár sorral szeretnék Neked 1400 km-ről NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNNI!!!

s hiányzik a családom is és végtelen sok minden; nem tudom kifejezni örömömet, hogy mekkorát fordult velem a világ; mint már korábban írtam édestestvéremmel stabil kapcsolatunk lett, édesapukám is büszke már rám :) papusról nem is beszélve, alig várom, hogy meglátogassanak.

Ámde, a nap híre, s bízom abban, hogy ennél nagyobb s őszintébb ajándékot nem is kaphatna Anyukám, hogy ha minden jól alakul jövőre a belgiumi első osztályban fogok kézilabdázni (még ha itt a kézilabda anniyra nem is népszerű, mint otthon, akkor is nagy sikernek könyvelhetem el-azt hiszem), ugyanis kicsit meghosszabbítva a kint létemet, szeptemberben (körülbelül) fél évet a genti egyetemen fogok tanulni. Jelenlegi fél éves gyakorlatom alatt a Don Bosco genti kézilabda csapat edzésein vehettem részt heti 2 alkalommal, ami megváltás volt nekem, s kikapcsolódás, megnyugvás, hogy nem kell 6 hónapig nélkülöznöm 20x40 métert. Majd azt gondoltam nem lehet jobb még ennél is. Nem hittem a fülemnek, mikor a Csapat tagjai és edzője mondta múlt héten, hogy ha maradok egyértelmű, hogy jövőre leigazolnak, s számítanak rám. Remegő lábakkal álltam ma a vezetőséggel szemben, mikor a jövő év volt asztalon, s a nyári alapozásról beszéltünk és az elintézendő papírokról. Elképzelni se tudnék ennél jobb dolgot. Remélem büszkék rám a szüleim, s Anyának is könnybe lábad a szeme ezen sorok olvasásával, szülinapját megkoronázva. Sosem gondoltam volna, hogy valaha idegen légiós leszek másik országban; A kézilabda kis korom óta az életem, s álmodni se mertem, hogy ez velem meg fog történni. Bár visszahúz a szívem Magyarországra, de tudom, hogy nem számít, hogy 6-8-12 hónapot töltök idekint, visszamegyek, s olyan kapuk nyílnak meg előttem, ami soha máskor, s visszavárnak szinte mindenhova. További jó hír, hogy így tovább írhatom belgiumi blogomat is és beszámolhatok részletesebben, sokoldalúbban. :D S belecsöppenek az igazi ERASMUS világba, s a belgiumi egyetemi életbe. Sose hittem volna, hogy kitartásom és szorgalmam célba ér valaha, de a 2016-os évben megvalósulni látszik, az amiért küzdöttem, s tanultam. Ami ezzel kapcsolatban fontos lehet bárkinek, hogy ha jól tudom a cserediák programnak köszönhetően az átigazolási lapok magyar csapatból külföldibe sokkal könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb. Bárki, aki sportoló olvassa ezt és hezitálna, hogy otthon feladja a sportkarrierjét az ERASMUS program miatt, hát nem kell. A célországban szinte 100%-is biztos vagyok abban, hogy lehetőség van folytatni, sőt mi több új tapasztalatokat szerezni és jobbá válni. :) Így aztán nem kell nekem sem lemondanom a meccsekről, a hangulatról és a kézilabdáról.

Továbbá, hogy ne szakadjunk el az eredeti blog témától sem, néhány sort még írok a szakmai gyakorlatról. Napról napra közelebb kerülünk a főszezonhoz, s egyre több dolgot tanulok és annál is több embert ismerek meg. :) EGY JÓ ANIMÁTOR...... mindenhez ért. Lelkes, vidám, nyitott és kalandvágyó. Az élet H/Napos oldalát látja és keresi a kihívásokat. Társaság centrikus, figyelmes és odaadó. Ezek a szavak tulajdonképpen bárkire igazak lehetnének, s 3 hónap múlvára megpróbálom mégis megmagyarázni, hogy miért mások az animátorok. Igyekszem betekintést adni a külföldi atmoszférába, főként rekreációs és szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban. ;)

A mai napon nem gondoltam volna, hogy EVS önkéntesként még erre is képes leszek, de szó szerint könyékig voltam a giliszták, bogara, mezítelen csigák, százlábúak és olyan csúszómászók között, amiknek a nevüket sem tudom és sose nem is láttam azokat :D Igazán nagy élmény volt pihenő napon a kerti munkálatokat csinálni ott, ahol 2 nap múlva csoportot vezetek animátorként. :D De megéri, s büszke vagyok erre is. Nekem ez Belgium. Az önkéntes munka, a különböző csoportok, akik a kalandparkba látogatnak, a rengeteg és annál sok oldalúbb gyakornok a cégnél, az animátorkodás, az extrém és outdoor sportok. :)